OLVASOK FOREVER

Savannah

1. fejezet

Savannah egy 16 éves, szőke hajú, zöld szemű, szemrevaló lány volt.

Apjával, Greggel élt, 10 éves kora óta. Régebben az anyja, Molly otthagyta

őket egy 23 éves fiúért. Ebből is látszik, hogy milyen anya volt. Savannah

nem bánta, hogy elment, sőt... Amíg együtt élt az egész család, az apja és

Molly folyton veszekedtek. Őt mindig beküldték a szobájába, remélve, hogy

úgy majd nem hallja. De hiába. Savannah ilyenkor mindig sírt.

Egyik alkalommal egy veszekedés végzetes lett.:

-Greg, miért nem bírsz engem megérteni? Szükségem van egy kis

szabadságra!-kiabálta az anyja.

-Azért, mert a lányodnak szüksége lenne rád. De nem, te mindig bulizol, és

fiatal seggnyalókkal jössz össze! Eddig elviseltem, mert nem akartam, hogy

a mi lányunk anya nélkül nőjjön fel, de elegem van abból, hogy minden

második este részegen jössz haza egy fiúval, akit aztán nekem kell

levakarnom rólad. Vége! Elviszem Savannát!-kiabált vissza az apja.

Molly ledermedt.

-Mit mondtál?-kérdezte bénultan. -Hogy elviszed Őt?

-Igen. Miért? Azt hittem, hogy nem nagyon érdekel, hogy mi van vele!

Azt egyáltalán tudod, hogy megnyert egy énekversenyt? Hogy indult egy

rajzpályázaton, és azt is megnyerte?! Nem. Nem tudod. Úgyhogy ennyi.

-mondta Greg. -Elviszem.

-Dehát hova mehettek?

-Már vettem egy házat, mert bár reméltem, hogy nem így lesz, de

sejtettem, hogy történni fog valami ilyesmi, ha így folytatod. -Sajnálom,

hogy így történt.

-Nekem is van beleszólásom?- lépett ki hirtelen a szobájából kivörösödött

szemmel Savannah.

-Hát igen kicsim, hidd el nem akarok rosszat neked, csak...

-Nem Apa!- szakította félbe az Greget a lánya. -Elmegyek veled! Mert

elegem van belőled!- fordult az anyjához Savannah. -Mert elegem van

abból, hogy folyton elmész, és nem jössz vissza hajnalig. Hogy sosem

beszélhetek meg veled semmit. Hogy mindig veszekedtek, de nem apa

miatt, hanem miattad. Úgyhogy elmegyünk.

Már összepakoltam.- Fordult mosolyogva az apjához.

Azzal elindult, hogy új fejezetet kezdjen az életében.

2.fejezet

-Apa! Hová is megyünk tulajdonképpen? És mennyi idő van még odáig?-

Fordult a kocsiban az apjához Savannah.

-Nyugi már! Mindjárt ottvagyunk! Türelem!

-De hát két órája is ugyanezt mondtad!-ellenkezett a lány.

-Na! Ott van a házunk!-mosolyodott el az apja.

-Az? A mi házunk?-esett le Savannah álla.

-Aha. Tudod mióta spóroltam erre?-nevetett Greg.

-Hát az biztos, hogy megérte.

A ház gyönyörű volt. Kék falai voltak, nagy ablakai.

-Nézzük meg!-mutatott a házra Greg.

Savannah bement. A ház belülről is csodálatosan nézett ki.

A konyhának sárga falai voltak, a közepén egy hatalmas pult volt. Beépített

szekrényei voltak és volt egy hatalmas asztal is.

-Itt fogsz főzni Savannah!-szólt hátra az apja.

-Tessék?

-Elfelejtetted, hogy én nem tudok? Haha. Majd néha rendelünk, nyugi.

-És melyik az én szobám?-kérdezte a lány.

-Az emeleten, első ajtó, jobbra.

-Te jó ég!

-Mi az kicsim?

-Ez a szoba gyönyörű!

A szobának világos, lila falai voltak, az egyik fal üveg volt és átlátszó.Egy

másik falban pedig volt egy beépített akvárium. Szemben a sarokban volt

egy hatalmas íróasztal, amin állt egy nagyon modernnek tűnő számítógép.

És a francia ággyal szemben lévő falon lógott egy plazmatévé.

-Álmodni sem mertem ilyen gyönyörű szobáról.-sóhajtott Savannah.

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat